Hagyományt őrizni, értéket teremteni.

A Transylvanian Gourmet kampány a PETRY cégcsoport kezdeményezése. Célunk az erdélyi sonkakészítési értékek érdek nélküli bemutatása. Az, hogy felhívjuk a figyelmet Erdély ínyencségeire. Ezért igyekszünk minőségi környezetet és felületet biztosítani arra, hogy akár az itt lakók, akár az idelátogatók hiteles képet kapjanak a helyi kulináris sajátosságokról.

Erdélyt nem elég látni, meg is kell kóstolni.

Egy kulináris utazásra hívunk Benneteket. Legyen ez a kampány egy útikönyv, ami elkalauzolja az érdeklődőket Erdély lebilincselően ízletes gasztronómiai különlegességeinek útvesztőjében. Az erdélyi konyha sokkal több, mint különleges.

Erdély maga egy csoda, hiszen nemcsak számtalan gyönyörű hellyel büszkélkedik, hanem gasztronómiai ízvilága is egyedülálló. Gazdag és sokoldalú, a maga sajátos zamatával. Egy olyan hely, ahol egyedi módon keveredtek az e földön együtt élő magyarok, románok, szászok, örmények és zsidók konyhájának sajátságos ízei.

Kinek?

A gasztronómia szerelmeseinek. A sonka tisztelőinek. Az értékek megörzőinek.

Felhívás

Ön is büszke családja hagyományos receptjeire?

A sonkakészítésnek Erdélyben is igazi hagyománya van, évszázados múlttal rendelkezik. Mutassuk be együtt Erdély egyik gasztronómiai büszkeségét! Osszák meg velünk családjuk hagyományos sonkakészítési módszereit, meséljenek gyermekkori történeteket, amelyek sonkához kapcsolódnak. Írja meg nekünk a történetét.



Nagyapánk paraszt sonkája

A hagyomány szerint, régen a téli disznóvágáskor készült a sonka, majd általában kora tavaszig száradt és érlelődött, húsvétkor fogyasztották el. Felhasználva a Petry család ősi receptjét, több elkészítési módszert és fűszerezést is kipróbáltunk, ameddig sikerült elkészítenünk az igazi, hagyományos Erdélyi szárított sonkát. A csontolás és érlelés meghatározó, nem volt könnyű feladat. Sok munkával és türelemmel elkészített finom falat ez.



Recept 1
Recept 2
Recept 3


Történetek

Kolozsi sós vízzel készített húsvéti sonka
A sonka addig szárad, amíg megszólal a kakukk
A csonka-sonka története

Terebesi Ilona, Kolozsvár
Kolozsi sós vízzel készített húsvéti sonka

A Kolozsvár közelében található Kolozson nőttem fel. Ez a település, többek között, a gyógyító tulajdonságokkal rendelkező sósvizéről híres, aminek következtében a föld és a víz sótartalma ezen a vidéken nagyon magas. Emlékszem gyermekkoromban milyen nagy esemény volt a családok életében a disznóvágás. A szüleim mindig télen vágták a disznót, hogy házi sonkát, kolbászt, májast és sok más finomságot is készítsenek belőle. Vidékünkön több háziasszony használja az itteni természetes sósvizet a különböző ételek elkészítéséhez is.

Volt otthon egy nagy fából készült cseber, amit disznóvágáskor édesapám mindig feltöltött sós vízzel és sorra belehelyezte a szalonnát, a sonkát, az oldalast és a csontokat. A cseber aljára mindig a szalonnát tette, mivel ennek kellett a legtöbbet állni a sóslében.  Ezután következett a sonka, ami három hétig ázott, legvégül pedig a csontokat tette. Három hét elteltével édesapám kivette a sós vízből a sonkát és egy éjszakára felakasztotta a padlásra, hogy jól megszáradjon és lecsurogjon a leve. A sonka másnap átkerült a füstölőbe, ahol 3-4 napig hideg füsttel szépen megfüstölte. Amikor már eleget füstölődött, édesapám felakasztotta a padlásra, egy olyan száraz helyre, ahol a rágcsálók nem tudtak a közelébe férkőzni.  

Volt úgy, hogy télen vágtunk a nagyobbik sonkából, de a kisebbhez, amelyet kifejezetten húsvétra készített, sosem nyúlhattunk. Kolozson az volt a szokás, hogy a mise alkalmával megszentelték azt az ételt, amit aznap reggel fogyasztott el a család. Ezért húsvét első napján édesanyám jó korán felkelt és megfőzte a sonkát, majd megpakolta azt a kosarát, amit rendszerint csak az ünnepen vett elő. Ezen a különleges reggelen piros tojást, kalácsot, sonkát, egy kis üveg pálinkát és egy kevés sót pakolt össze. Ez volt a mi húsvéti reggelink, amit megszenteltek a mise alkalmával. Ezután szépen felöltöztünk és mindannyian elmentünk a templomba. Húsvét első napjának reggele a mai napig nagyon különleges számomra és a családom számára.

Gorea Grigore, Marosvásárhely  
„A
sonka addig szárad, amíg megszólal a kakukk.”

Amikor gyerek voltam, nyolcan voltunk testvérek. A disznóvágás előtti este édesanyánk kikészítette mindannyiunk kis bakancsát és ruháját, hogy reggel korán gyorsan fel tudjunk öltözni. Hajnalban, négy és öt óra között jött a mészáros, és levágta a 180-200 kilósra hizlalt diszót, majd szalmával megperzselte, jól megtisztította és lemosta. Mi, a gyerekek, álltunk és vártuk, hogy megkapjuk végre a friss disznó fület. Ez idő alatt, édesanyám vizet forralt, puliszkát főzött és a friss húsból jó fokhagymás pörköltet készített, hogy jóllakassa a sok éhes gyerekszájat, na meg a mészárost és az embereket, akik segédkezni jöttek.   
Miután a mészáros feldarabolta a disznót, sóba vagy sóslébe helyezte a sonkát, szalonnát, meg a csontokat. Édesanyám általában hat hétig tartotta sóban a húsokat. Ez idő alatt a sonka és a szalonna, éppen elegendő sót szívott magába, se többet, se kevesebbet.  A hathetes időszak elteltével a sonkáról a maradék sót langyos vízzel mosta le, majd néhány órára kiakasztotta, hogy megszáradhasson. Másnap úgy kb. háromnegyedik megtöltött egy fazakat savanyúkáposztalével, felforralta, majd a sonkát, szalonnát és oldalast olyan öt percre a fövő lébe tette, épp annyi ideig, ameddig kicsit megváltozott a színe. A fehér szalonna és a rózsaszín hús kicsit sárgás színű lett, akár a bükkfa színe. Ekkor gyorsan levette a tűzről és kiakasztotta egy éjszakára valami szellős, hűvös helyre. 
Másnap aztán 3-5 napig füstre tette. Annak idején nekünk nem volt külön füstölőnk, hanem a padláson, a kémény mellett füstöltük a disznóságokat. Annak érdekében, hogy a füstölni való jó ízű legyen, az idő alatt a tűzre csak bükk vagy meggyfát tettek. Az kolbász, sonka, szalonna a padláson lógott, hogy a téli hideg levegő megcsípje. A természetes hideg teljesen más, mint a hűtőszekrény hidege, ezért egész télen a padláson voltak a húsok.  Amint a fagyos levegő megcsípte kicsit a sonkát, lehetett is fogyasztani. Családunkban az volt a hagyomány, hogy a sonkát édesanyám csak húsvétra készítette el. A régi mondás szerint, a sonkát addig kell száradni hagyni, amíg megszólal a kakukk. Ez azt jelentette, hogy az emberek legalább április, májusig nem nyúltak a sonkához.

 

Vargancsik Erzsébet,  Marosvásárhely  

A csonka-sonka története

Amikor gyermekek voltunk, mindig nagyon vártuk a disznóvágást. Édesapám megtanulta a mészáros mesterséget és a környékbeli szomszédoknál is ő vágta le a disznót. Mindig édesanyámmal közösen mentek és miután édesapám levágta a disznót, ketten el is készítettek mindent: kolbászt, májast, sonkát, disznófősajtot, meg amit még kellett.

Édesapám nekünk általában egy 160-180 kilós disznót vágott. Régen a disznó bontásának egyik módja az úgynevezett órjára bontás volt. A bontást legtöbbször az állat hasán kezdte, kétfelé hasítva a gerincoszlopot, de előfordult az is, hogy órjára vágta. Ez azt jelentette, hogy a gerincoszlop két oldalán hosszában átvágta a szalonnát, fejszével elválasztotta a gerincet a bordáktól, s az órjának nevezett gerincoszlopot a farokkal együtt kiemelte

Általában az egész hátsócombból sonka készült, de amikor édesapám több kolbászt akart készíteni, a hús egy részét levágta a combról és csonka-sonkát készített húsvétra. Ez sokkal kisebb volt és gyorsabban megfőtt. Fateknőbe sózta le a sonkát és hat hétig állni hagyta. Miután kivette a sóból, langyos vízzel megmosta és a füstölőbe tette. Füstöléshez csak megnedvesített bükk forgácsot használt, sosem fenyőfát, mivel a füstölni való átvette volna a gyanta ízét. A sonkát megszakításokkal, reggelente egy hétig hideg füsttel füstölte, majd húsvétig a hideg padláson szárította.



Petry Látványműhely és Múzeum

A múzeum bemutatja a mészáros szakma eszközeit, a mészáros céh és a Petry család történetét valamint feleleveníti, hogy miért is nevezték Marosvásárhelyet anno „flekkenvárosnak”. Az itt kiállított eszközök a Petry család örökségéből származnak, valamint lelkes, kölcsönző családoktól.

Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum

Fedezze fel a Sonkatrezor - Hentes múzeumot!

Kóstolt már vörösboros kolbászt, 6 hónapig érlelt sonkát, szarvasgombás sajtot, helyi aranyérmes borokat? Látogassa meg a Marosvásárhelyen található Petry Látványműhelyt és Múzeumot, amely nemcsak itthon, hanem a világon is egyedülálló turisztikai létesítmény, és legyen része egy páratlan gasztronómiai élményben. Egészséges termékek a múzeumtól az asztalig!

Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum
Petry Látványműhely és Múzeum

Ötletgazdák

Varga - Pál Petry Zsolt

Varga - Pál Petry Zsolt

Bálint Pál Erika

Bálint Pál Erika

Bardosán Sheila Tímea

Bardosán Sheila Tímea

Vargancsik Tekla

Vargancsik Tekla



Írjon nekünk!

Az alábbi űrlap kitöltésével küldhet nekünk üzenetet, kérdéseket.